D-arabino-Hexóz-3-ulóz
Metil-b-D-xilo-hexopiranozid-4-ulóz
Metil-a-L-xilo-Hexóz-2-ulo-2,5-furanozid
2-Carb-12. Ketoaldózok (aldoketózok, aldozulózok)
A ketoaldózok nevét úgy képezzük, hogy a megfelelő aldóz nevéhez (l. a 2-Carb-8.2 szabályt) az "-ulóz" utótagot illesztjük. A (potenciális) aldehid karbonilcsoport szénatomja kapja az 1 számot, de ezt nem tüntetjük fel a névben. A (potenciális) keton karbonilcsoport szénatomja adott (az "-ulóz" utótag elé illesztett helyzetszámként), hacsak nem 2 az, ez utóbbi esetben elhagyható a névből (ebben a dokumentumban az egyértelműség érdekében a 2 helyzetszámot is kiírjuk). A gyűrűs formákban a helyzetszámokra is szükség lehet a gyűrűzáródás helyének jelzésére: ekkor mindig a (potenciális) karbonilcsoportot nevezzük meg elsőként. A gyűrűméretet leíró előtag (pl. pirano) helyzete attól függ, melyik karbonilcsoport vesz részt a gyűrűképzésben (l. a példákat).
Példák:
Metil-b-D-xilo-hexopiranozid-4-ulóz
Metil-a-L-xilo-Hexóz-2-ulo-2,5-furanozid
Az aldoketózok 'dehidro'-aldózként való megnevezése elterjedt a biokémiában, pl. a D-xilo-hexopiranóz-4-ulózt 4-dehidro-D-glükóznak is el lehet nevezni. A 'dehidro' előtag használata sztereokémiailag redundáns nevekhez vezethet és ezért kerüljük használatát a származékok nevének képzésében.
Megjegyzés: Az enzimek nevezéktanban [23] a 'dehidro'-neveket enzimreakciókban használják. A szubsztrátumot tekintik az alapvegyületnek, de a termék nevét a 2-Carb-2.2 szabály prioritásai alapján adják meg.
Példák:
D-glükóz + O2 = 2-dehidro-D-glükóz + H2O2 (EC 1.1.3.10)
szacharóz + akceptor = b-D-fruktofuranozil-3-dehidro-a-D-allopiranozid + redukált akceptor (EC 1.1.99.13)
L-szorbóz + NADP+ = 5-dehidro-D-fruktóz + NADPH (a szorbóz-dehidrogenáz reakciója, EC 1.1.1.123)